Ma tök jó kedvem van :D Miért is anyum hívott és lehet meg van a nyári munkám! Miért is?? Keresztanyukámék szoktak nyáron kajak tábort szervezni és ha minden igaz kellek oda felügyelőnek. Egy imádom a táborokat és gondolkoztam is, hogy jelentkezek ilyen dolgokra mint felügyelő. Kettő nem kell majd egy irodába ülnöm a sok papitok között. Egésznap víz közelébe lehetek. Amit szeretek, De addig még le kell adnom pár kilót, hogy megint fürdő ruhát vegyek magamra. De azaz én egyéni szociális problémám. Kettő szeretek gyerekek társaságában lenni. Régen mindig óvónő akartam lenni. Meg mindenki arra a pályára akart küldeni a családból. Mert látták, hogy hogyan bánok a gyerekekkel szeretem is őket. Amelyik nem hisztis. Így tök jó lenne… Lesz miért várnom a nyarat és még keresek is vele. Tök jó már bele is éltem magam. Csak  ne hogy aztán fölöslegesen. Amúgy már tavaly is nagyon szívesen mentem volna ki. Annyira imádtam az olyanokat amikor volt egy kis kedvenc táborvezető és mindegyik édes gyerek arra akaszkodik. Hát ha én leszek az?? Eltudok játszani a velük és szeretek kitalálni ilyen dolgokat. De totál heppi most csak jöjjön össze :P

Már itthon vagyok! Tiszta kész ez a napom most már úgy döntöttem ma itthon maradok és csak holnap fogok mindent elintézni. Már megint majd nem síró görcsöt kaptam a buszon. Számvitel előadás után, keresem a pénztárcámat és sehol nem találtam. Azt tudtam otthon tuti nem hagytam el. Annyira idegelt, mert benne volt az a pénz is amit mamámtól kaptam, hogy be tudja fizetni a tandíjat és rohad túl féltem, hogy nem lesz meg. Rohanok vissza a boltba ott hagytam az összes órámat ami lett volna még. Még két gyakorlat, de nem érdekelt. Szerencsére meg lett és mindenem benne volt. Igen azaz egy szerencsém minden nap oda járok. Vagy is mikor suliba megyek, hogy vegyek kaját. De ma meg fogadtam ki se dugom a fejem a házból. Nem akarok több bajt mára. Holnap elintézek mindet. De már nem megyek vissza órára mert simán vissza érnék. Kész komolyan az elmúlt pár nap nem mondható jónak….  
Inkább begubózok a szobámba és kikacsolok…

A mai napból elegem van. Kezdődött azzal, hogy az előadásunkat nem jó beszéltük meg így mi nem készültünk mellé. Így azt gondoltuk elég lesz a  diáról olvasni. Tévedtünk. Engem nem is érdekel inkább az zavart minket, hogy ne szívjanak a többiek a csoportba. De ahoz képest jól sikerült. Még meg is dicsérte a  tanár a munkámat. Azt mondta igényes és szép lett. Látszik, hogy dolgoztunk vagy is dolgoztam vele. Igen én számítógépes munkát igénytelenül nem adok ki a kezemből. Hála a honlapomnak. Igényes munkára tanított meg. Szerintem húzott is azért a pontokon.

A hétvége szokásosan telt. Vagy is nem annyira voltam a városba Ildvel telefont venni. Filmet néztünk, tanultam,  zenét hallgattam, anyummal rengeteget dumáltunk.

De térjünk vissza a mai napra. Totál szar kedvem lett… Miért is? Nem tudom mennyire érdekel titeket, de most ki kell írnom. Lehet ez másoknak semmit nem mond, mert minden a kezébe hullik. De nekem nem. Régen én is mindent meg kaptam és tényleg nagy igényű volta. De most már teljesen vissza fogtam magam. Hisz tudom milyen mikor az embernek spórolni a kell és 6x át kell gondolnia mit vehet meg vagy mit nem. A lényeg át akartam utaltatni a tandíjamat. Erre nem sikerült. Mert mint kiderült nincs annyi pénz rajta. Mindegy nem is ragozom tovább hisz szerintem senkit nem érdekel az én gondjaim. Az a lényeg ez a dolog le lombozott kurvára. Erre még az oldalamon is névtelenül írogatnak kedves szavakat amit rohadtul utálok..

Már tegnap is szar kedv kerülgetett és sírhatnékom volt. Kellet nekem a rengeteg emlék videót nézegetnem. Mennyi rengeteg fiatalról készült… Kicsit elszomorított. Még előttük van az élet. Be is fejezem inkább tovább őrlöm magam mit titeket fárasszalak, ha egyáltalán valaki elolvassa!      

Végre haza értem és most ezeket a sorokat gépelem. Kedvet kaptam most a blogoláshoz amit az elmúlt pár napban nem éreztem késztetést a netezéshez. Egyszerűen filmet néztem még msn se voltam fent már vasárnap óta. Ma voltam az általános iskolámba. Ballagásom óta nem tettem oda be a lábam. De keresztlányomnak volt tánc bemutatója és arra mentem el. Mikor meglátott szaladt oda hozzám és megölelt. Annyira aranyos. De az egész bemutató az volt. De megint csalódnom kellett úgy mint az óvodámba most az iskolámba is. Olyan nagyra emlékszem és most ahogy végig néztem egyáltalán nem nagy. De sok minden megváltozott. A lila ajtók eltűntek most már sima snassz fából készült ajtók és a táska tartó is ahol mindig szünetekben ültünk rajta és jöttek a tanárok, hogy az nem arra való. Már nem azaz iskola amit én ott hagytam és 8 évig jártam oda. Ahol én kezdetem az első osztályt azt már lebontották most ott üres terep van és nő a gaz. Ahol 4-be voltunk az sincs sehol. Most már csak az a nagy épület van ahova a felsősök jártak és azt bővítették ki. Már nincs az a filling meg, hogy mi ebbe az épületbe vagyunk a kicsik meg a másikba. Ahol volt a bemutató óra az volt régen a technika termünk abból is kondi terem lett. Az is milyen pici helység. Akkor még minden nagy volt ahogy az ember nő úgy látja kisebbnek a dolgokat. Elég alacsony növésű voltam általános iskolába, Én közép suliba nyúltam meg. Torna sorba mindig az utolsó előtti helyet foglaltam el. Most szerencsére olyan közép magas vagyok. Se túl magas se túl alacsony. Pont megfelel számomra. Végül is nem tudok kérvényt benyújtani, hogy még kéne 10 centi. Mondhatóm, hogy egy elég fárasztó heten vagyok túl. Fárasztja az embert, ha minden órán teljes lélekben ott van. A héten sikerült le írnom mindent és büszke is vagyok magamra. Ez az első hetem, hogy teljesen ott voltam az órákon. Nem hallgattam zenét ha nem a tanár szavait figyeltem és lelkesen írtam egy mást után a szavakat amit diktáltak. Éss ma német is hamar letelt mert figyeltem. Büszke vagyok magamra olyan szavak jutottak eszembe akit senki nem tudott. De csak halkan az orrom alá mondogattam. Barátnőm lökdösött mért nem mondom hangosam. Majd meg mondja más helyettem. Kicsit ki is akadt a tanár. Mert rá jött, hogy nagyon sokan nem tudnak olvasni normálisan. Én megúsztam a sarokba meghúzódva a látószögéből kiesve. Hétvégén most már tényleg tanulnom kell =/ De most van kedvem hozzá. Vagy is csak a számvitelhez. Siker élményem van benne… *ugrál és tapsikol* Szeretném minél jobbra megírni. Nem mondom azt, hogy max pontosra, de környékén. A fogadás nem tudom, hogy írtam vagy sem. Na az a lényeg fogadtunk, barátnőmmel, hogy ha végig figyeli az órát kap tőlem egy tábla csokit. Nem tudtam mást csinálni én is ott voltam teljes lélekben az órán és leírtam mindent. Na az a lényeg, hogy ugyan olyan csokit vettünk xD Boci eper krémeset. Tök véletlenül. A fogadás vége az lett, hogy csokit cseréltünk mert nagyon éhes volt és nem bírta tovább. De előtte dedikáltuk egymásnak most ott lóg a falamon. De meg beszéltük legközelebb emeljük a tétet és egy üveg jägerbe fogadunk. Jó poén. Legalább az ember nem unatkozik órán.

De ne csak szavak beszéljenek, hoztam képeket is, ha már valaki nem olvassa el hát ha a képeket meg lesi ;)

Így ösztönözem órán barátnőmet xD 
 
Szeretem az új kék köröm lakom alkottam :P Most a második van a körmeimen, mert tegnap festettem!
  
A tolltartóm belseje. Kicsit kipingáltam ezt hozta ki belőlem az infó óra. Egyszerűen majd nem elaludtam, mert a gépet be se lehetett kacsolni @.@ Ha be is lehet nem leht mást csinálni, mert mindenki géére rá lát! Így tiszta unalom az egész