Végre haza értem és most ezeket a sorokat gépelem. Kedvet kaptam most a blogoláshoz amit az elmúlt pár napban nem éreztem késztetést a netezéshez. Egyszerűen filmet néztem még msn se voltam fent már vasárnap óta. Ma voltam az általános iskolámba. Ballagásom óta nem tettem oda be a lábam. De keresztlányomnak volt tánc bemutatója és arra mentem el. Mikor meglátott szaladt oda hozzám és megölelt. Annyira aranyos. De az egész bemutató az volt. De megint csalódnom kellett úgy mint az óvodámba most az iskolámba is. Olyan nagyra emlékszem és most ahogy végig néztem egyáltalán nem nagy. De sok minden megváltozott. A lila ajtók eltűntek most már sima snassz fából készült ajtók és a táska tartó is ahol mindig szünetekben ültünk rajta és jöttek a tanárok, hogy az nem arra való. Már nem azaz iskola amit én ott hagytam és 8 évig jártam oda. Ahol én kezdetem az első osztályt azt már lebontották most ott üres terep van és nő a gaz. Ahol 4-be voltunk az sincs sehol. Most már csak az a nagy épület van ahova a felsősök jártak és azt bővítették ki. Már nincs az a filling meg, hogy mi ebbe az épületbe vagyunk a kicsik meg a másikba. Ahol volt a bemutató óra az volt régen a technika termünk abból is kondi terem lett. Az is milyen pici helység. Akkor még minden nagy volt ahogy az ember nő úgy látja kisebbnek a dolgokat. Elég alacsony növésű voltam általános iskolába, Én közép suliba nyúltam meg. Torna sorba mindig az utolsó előtti helyet foglaltam el. Most szerencsére olyan közép magas vagyok. Se túl magas se túl alacsony. Pont megfelel számomra. Végül is nem tudok kérvényt benyújtani, hogy még kéne 10 centi. Mondhatóm, hogy egy elég fárasztó heten vagyok túl. Fárasztja az embert, ha minden órán teljes lélekben ott van. A héten sikerült le írnom mindent és büszke is vagyok magamra. Ez az első hetem, hogy teljesen ott voltam az órákon. Nem hallgattam zenét ha nem a tanár szavait figyeltem és lelkesen írtam egy mást után a szavakat amit diktáltak. Éss ma német is hamar letelt mert figyeltem. Büszke vagyok magamra olyan szavak jutottak eszembe akit senki nem tudott. De csak halkan az orrom alá mondogattam. Barátnőm lökdösött mért nem mondom hangosam. Majd meg mondja más helyettem. Kicsit ki is akadt a tanár. Mert rá jött, hogy nagyon sokan nem tudnak olvasni normálisan. Én megúsztam a sarokba meghúzódva a látószögéből kiesve. Hétvégén most már tényleg tanulnom kell =/ De most van kedvem hozzá. Vagy is csak a számvitelhez. Siker élményem van benne… *ugrál és tapsikol* Szeretném minél jobbra megírni. Nem mondom azt, hogy max pontosra, de környékén. A fogadás nem tudom, hogy írtam vagy sem. Na az a lényeg fogadtunk, barátnőmmel, hogy ha végig figyeli az órát kap tőlem egy tábla csokit. Nem tudtam mást csinálni én is ott voltam teljes lélekben az órán és leírtam mindent. Na az a lényeg, hogy ugyan olyan csokit vettünk xD Boci eper krémeset. Tök véletlenül. A fogadás vége az lett, hogy csokit cseréltünk mert nagyon éhes volt és nem bírta tovább. De előtte dedikáltuk egymásnak most ott lóg a falamon. De meg beszéltük legközelebb emeljük a tétet és egy üveg jägerbe fogadunk. Jó poén. Legalább az ember nem unatkozik órán.

De ne csak szavak beszéljenek, hoztam képeket is, ha már valaki nem olvassa el hát ha a képeket meg lesi ;)

Így ösztönözem órán barátnőmet xD 
 
Szeretem az új kék köröm lakom alkottam :P Most a második van a körmeimen, mert tegnap festettem!
  
A tolltartóm belseje. Kicsit kipingáltam ezt hozta ki belőlem az infó óra. Egyszerűen majd nem elaludtam, mert a gépet be se lehetett kacsolni @.@ Ha be is lehet nem leht mást csinálni, mert mindenki géére rá lát! Így tiszta unalom az egész