Minden évbe megemlékszek rá ezen a napon és megérdemel egy bejegyzést. 2001.10.11-én halt meg apukám. Hihetetlen rá döbbeni, hogy már 5 éve történt az a bizonyos nap, ami nagy törés volt számomra. A legnagyobb, ami valaha megéltem. Addig a percig mindig azt gondoltam mennyire normális, hogy az embernek van anyukája, apukája. De rá kellett döbbenem még se. Az a 18 év amit ebben a családi képben eltölthetem hálás vagyok.

Évek óta csak a jó emlékeke jutnak eszembe róla ls néha annyira beszegettnek vele és megölelgetném. De beletörődtem már egy jó pár éve, hogy nem tehetem meg. Csak néha mosolygok egy szép emléken. Például valamelyik nap meghallgattam az Illés koncert DVD amit nem tudom hányszor hallgattam meg vele és néztem és abba a percben mosolyogtam és sírtam is egyben. Előttem volt  azaz emlékkép.  De abban az egy dologban biztos vagyok, hogy tuti büszke lenen rám, ha tudta volna, hogy egyetemre járok, és most meg már csak pár akadály vár rám és elvégzem. Ez az egy dolog, ami miatt leírhatatlan mit érzek, csak úgy kimondanám.

Ezért mondom mindenkien, aki megtehetni töltsön, annyi időt-amennyit tud az szüleivel és legyen hálás, azért amit adott és tanultál tőle.

Egyszere szeretnék megelékezni apukám édesanyukájáról is, aki nem tudta elviselni, hogy meg halt a fia és utána ment. Pontosan akor mikor eltemetük apukámat 2 éve (2008. 10.17)