Azon gondolkoztam ideje valami tartalmasabb és a lelkembe jobban bele nyúló bejegyzést hozni. De bár mennyire is próbálkozom nem fog menni. Vagy lehet menne, de nem akarom. Inkább maradok és írok néha annál, hogy mit csináltam vagy valami. De valamikor úgy is jönnek a lelkizősebb irományok. Szeretem volna panaszkodik, de ebből is adódik néha mire ideérek hússzor meg változnak a dolgok. Szokásos anyai terror ment, de valahogy ahogy öregszek úgy kezdem azt érezni nem tud meghatni. Most mondogassa önző vagyok stb. De nem vagyok az. Így ennyit erről. De most tehetek róla, hogy ő is el van csúszva a takarítással? Aztán elővesz engem bűntudatában és piszkál, hogy mért nem csináltam ezt meg ezt?? Mondtam neki, hogy tegnap a városban lévő dolgokat intéztem, erre már megint küld a városba. Utána meg már porszívózni. Soha nem jó ha együtt takarítunk, mert abból csak vita lesz. De ennyivel le is zárnám ezt a témát.

Inkább írok szívesebben arról, hogy megnéztem az Agymenők 4 évadját. Mindenkinek ajánlom azt a sorozatot. Szeretem nagyon 4 tudósról szól akik kockák. :D Nagyon jó karakterek játszanak benne. De még van egy évadom abból és megint nem lesz milyen sorozatot bámulni. Hiszen Bones, Így jártam anyátokkal és akkor az Agymenők is csak ősztől lesz. Lehet vissza szokok a Family Guyre ha nem lesz más. :D Vagy Gyilkos elmékre, de az inkább csak elszomorít és depresszióba esek, ha hosszú távon folyamatosan azt nézzem. Azt veszem észre magamon, hogy tök hülyeségeken gondolkozom. Na belőle ezt váltja ki az a sorozat. Most szerencsére már kigyógyultam.

Érdekes dolgot tudtam meg a hétvégén, na jó annyira nem olyan érdekeset, mert eddig is tudtam, hogy nagyon közvetlen vagyok az emberekkel. Ezt anyámtól örököltem. De azt nem gondoltam, hogy valaki a közvetlenség miatt tartson tőlem. (azt a szót inkább nem használom, mert már heroltom lesz) Pedig én úgy vagyok vele hamarabb jóba leszek egy olyan emberrel akiből nem harapó fogóval kell kihúzni a szavakat. Fúúú néha az ilyen helyzetektől meg tudok örülni. Egyedül a csendet olyan emberek mellett viselem el, akikkel már ez nem gáz és a hallgatás nem kínos csend. Van egy olyan rossz szokásom akkor elkezdek minden hülye apró dologra rá kérdezni és beszéltetni az illetőt, de valamikor feladom és hagyom a picsába. Ha van valami mondani valója csak meg keres. Ha nem így jártam. Kitartó vagyok, de nem öröké. :)

De ebből is levontam a tanulságot, hogy valakik félnek a közvetlen emberektől. Csak nem tudom mi rémiszti meg őket??