Végre egy fokkal jobban vagyok és neki ülhetek egy bejegyzésnek. Sikeresen belázasodtam miután haza értem, de mit várok kb. hatan lebetegedtek és több mint 9 órán keresztül egy légtérbe voltunk zárva. Így még 2 nap alatt, úgy ahogy túltettem magam rajta. Hétfőn nagyon gyenge voltam alig bírtam kiszállni az ágyból és szinte végig aludtam az egész napot. De ugorjunk vissza múlt hét szerdára.  A híreknek köszönhetően most már elárulom kicsit aggódtam az utazás miatt. Szerintem mindenki halotta mekkora havazások voltak arra. De végül, is mint kiderült nem arra fele amerre mentünk. Így a szerdám még vásárlásból és pakolásból telt. Hiszen nem nagyon sürgettem magam, mert kedden még úgy gondoltam lehet vissza fogják mondani az  utat. De mamámat mentünk köszönten és akkor meginformálódtam nagynénémtől és kiderült még se marad el.  Este 21:30- kor indultunk volna Békéscsabáról, de végül is volt 22:30 óra mire mindenkit összeszedtek és elindultunk. Nem mondom azért az oda fele út parásabb volt, hiszen voltak olyan szakaszok ahol nagyom eset a hó és alig lehetett látni, meg arra ébredtem fel, hogy nagy fények és kamiont húznak ki az árokból. De egy volt igazán durva amit teljesen láttam, egy személyi gépkocsi csúszót ki a az útról még mázli volt, hogy nem csúszot tovább mert  szép kis mélység fogadta volna. Elméletileg úgy volt reggel 7-re oda érünk, de az időjárásnak köszönhetően 10 körül értünk a szállásra. Nem fogom minden napomat részletesen leírni, mert elégé összefolynak. De azért próbálkozom nagyjából felidézni.

1. nap (csütörtök): Azt tudom kipakoltam a kajákat, mert mást nem nagyon kellett aztán elvoltam a gyerekekkel míg a tájékoztatott tartottak a többieknek. Aztán lesétáltunk a sípályára aki tudott az már síelt, aki nem az csak nézelődött. Nagyon gyönyörű környék. De arra színtisztán emlékszem, hogy egésznap szakad a hó és nagyon gyönyörű volt. Aztán egy jó darabig fent játszottunk a társalgóba. Torpedó, kártyáztunk és rajzoltunk. Este meg sétáltunk egyet, aztán szánkóztunk. De rég szánkóztam. Este hamar kidőltem, mert nem sokat aludtam az éjszak alatt.

2. nap (péntek) Reggel gyerekek hangjára ébredtem és startoltam is átöltözés után keresztanyumék szobájába az életmentő kávém után. Reggeli után pedig ki a sí pályára. Amíg a többiek síeltek, addig a legkisebb gyerköccel Nanával játszottam (úgy hívja magát). Imádni való. Hosszú percekig nézni kellett, hogy a magas panzió tetejéről, hogy takarítják a havat meg a sí felvonó hangja kötötte le. Meg persze a kristálycukorba nyomkodta az ujjacskáit és onnan szopogatta le. Délután újból kisebb pihenő a gyerekekkel, játék, rajzolás stb. Aztán vacsi után korcsolya pályára ki. Egyedül keresztlányom korizott. Valahogy rá jöttem nem vagyok oda a téli sportokért. Ezt is kihagytam. Meg valamiért azok a hülye rossz érzések nem hagytak nyugodni, de most is itt ülök így pár nap után és nem bántam, hogy nem síeltem, korcsolyáztam. Helyette ültem motoros szánon. Forralt borral szürcsölve nézhetem a melegbe a gyönyörű tájat. A gyerekek mellett egy percet se unatkoztam. Este kártyáztunk néha átsomfordáltam az ittas szakaszra ahol mentek az ivászat, de nehezebb úgy elviselni az ittasokat, ha te nem vagy az. Végül csak nem hagytak és megkínáltak egy pálinkával, de utána is szidtam az illetőt, mert meg piszkálta a gyomrom. Eddig egyikkel se jártam így. Nem tudom ez milyen pálinka lehetett, de számomra nem jó.  Pedig haverrel, sokkal többet megiszogatunk.

3. nap (szombat): Nagyon szép nap sütéses nap volt. Kicsit rosszul indult, mert keresztlányom teljesen szomorú volt, mert fájt a térde és nem tudott síelni. De a reggeli meg kész volt, hiszen keresztanyumékkal kajáltam, erre Nándi nem akart nagyon semmit enni. Végül az ölembe csücsent és a tepertőkrémet, amit vittem abba kezdte az ujját dugdosni és enni. Majd megint ki a pályához. De most a sípálya melletti helységbe ültünk és onnan lestük a síelőket. Plusz forralt boroztunk. Délután fent a panzióba szórakoztunk nevettünk meg elvoltunk. Este pedig miután elaludtak a legkisebb kártyáztunk, borozgatunk. Meg ilyesmi.

4. nap (Vasárnap): Reggeli után még utoljára kimentünk a pályához, meg a hópánkóhoz amit még nem emlegettem, de most jutott eszembe, hogy pénteken és szombaton a pálya után ott kötöttünk ki. A hópánkónak az a lényege, hogy bele ülsz egy kerek izébe és csúszol le a végtelenbe, majd egy felvonón keresztül felhúznak. Egyik alkalommal nagyon jó jártak a gyerekek, mert pont jött egy gyerek sereg és kb. 20 fő és mindenki 7x mehetett csúszni erre pont bele kerültek a körforgásba és vagy 10x lecsúsztak. Visszamentünk a szállásra és pakolhattam is össze 1 óra után indultunk haza és már 22: 20 fele már meg is érkeztünk. A haza fele út sokkal kellemesebben telt, hiszen százszor jobb volt az utak és jobban bámulhattam a gyönyörű tájat. Amit egy jó dúrabbig nem láthatok. Meg filmet is néztünk, hogy gyorsabban szálljon az idő.

Összegezve nagyon jól éreztem magam egy két dolgott leszámítva, de megérte elmenni és ilyen szép helyen lenni. :) Sajnos a képeken nem látszik annyira, de amikor haza értem hiányoztak azok a nagyon nagy hó kupacok és mint alföldi lakosnak a hegyek és a dombok. Nem sokat láttok hegységet mint mások. De eddig sose panaszkodtak, csak akkor mikor ilyen helyeken járok és visszavágyom. Azt tudom még egy hetet simán el tudtam volna tölteni. Míg így is, hogy nem síeltem.  Minden nap egyszer a panzióba kajáltunk, amit nagyon sajnálok, mert nem tudtunk tárkonyos krumpli levest enni. Imádom, azt a levest anyum rendszeresen csinál mióta egyszer Romániába evett és imádom. De akartam kint enni is. De amiben kellemesen csalódtam és finom volt az a juhtúrós puliszka. Sose szeretem a kukoricakását, anyámék szeretik tejjel. De most megkóstoltam juhtúróval és úgy nagyon finom volt. De kezdjük, azzal a juhtúros dolgokat nagyon szeretem. : )

Szerintem nagyon sok mindent kihagytam és nagy vonalakban írtam le, de annyi minden volt abba a pár napba, hogy már haza fele jövet a buszon elgondolkoztam mit is írhatnék és mit is mesélhetnék mindenkinek. Erre haza érek és bátyám is letámad sok infóval, hogy szegény át esett a kutyámon a sötétbe. Egyszer ráhozta szívbajt, mert 4x is ébresztgette, de nem ébredt föl. Már azt hitte megdöglött, Aztán végre újból megcsinálta a régi gépet így most már normális billentyűzetről írok. :) Stb., dolgokról támadt le.

Aztán amint látjátok új design, amit nem én készítettem, ha nem a pár héttel ezelőtt meghirdetett felhívásomra kaptam design-t és köszönöm szépen mindenkinek. :) A mostani a készítője pedig hailee.  Jó sokat sikerült egy bejegyzésbe besűrítenem, de jó sok kihagyást pótoltam most. :) Annak jár egy csoki aki végig olvassa és egy taps hiszen nem két perc volt.