Szánom bánom magam, hogy nem írtam és nem kívántam az oldalamon senkinek Kellemes karácsonyi ünnepeket. De itt voltak a karácsonyi készülődés. Sütés főzés. Olyan szép muffinokat készítettem. Tiszta büszke vagyok magamra.

Nagy nehezen vettem mindenkinek ajándékot. Anyum kapott egy Tefal serpenyőt.  Bátyóm meg bögrét és egy hajzselét. Részemről már mindent meg kaptam. Anyum ott aggódott, hogy mennyire szeretem a meglepetéseket és nem kaptam semmi olyat. De  ott magyaráztam neki ne aggódjon nem fogfok sírva fakadva. Jobban zavar az, hogy keresztlányomék még mindig nem látogattak meg. De a legkisebb gyerek mostanság betegeskedik. 

Az elmúlt napokba olyan hamar bealudtam fáradt voltam, azért se jelentkeztem. Pénteken meg buliztunk és egy kicsit felöntöttünk a garatra. Nem sokat aludtam, így a karácsonyi vacsi után már aludtam is. Most meg itt van reggel 6-kor fönt vagyok. Amúgy már undorom volt a karácsonyi felhajtástól, hogy az üzletekbe alig lehetet mozdulni és csak rohanni akartam ki onnan. Az idei karácsonyi felhozottal számomra olyan volt, hogy sok szart tuszmákoljanak az emberekre.  Így már nagyon untam az egészet. De tipikus szinten minden nap mennem kellet vásárolni, mert valami tuti hiányzott még a konyhából. A tegnapi mennü nálunk rántott camabert és tarja volt salátákkal. Szokás szerint a sütés során megint túlzásokba estünk, de szerencsére mindig valakinek viszünk belőle. Anyum sütött hortobágyi lepényt, valami fehér habbal sütit, mézeskalácsot. Az én részemről: chilis muffin, ananászos-kókuszos muffin, meg egy saját alkotású muffin.  Végül közösen csináltunk juhtúrós pogácsát.