Nem tudom miért, de bennem az felháborodást kelt mikor olvasom, hogy anyukámtól kaptam egy doboz cigit. Nem egyszer olvastam már e neten. Jó én is dohányzok és jó párszor már megfogadtam, hogy leteszem. De sikerült is vissza szoknom mindig rá =/ Erre viszont nem vagyok büszke. Minden fiatal a kíváncsiság és ne hogy már kimaradjon belőle dolog szól. Akár, hogy tagadják bár ki is ez az igazság. Azért kezdik fiatalon a dohányzást. Aztán mi van fel nőt korába szidja az ember magát, hogy basszus miért szoktam már rá. Után már nagyon nehéz. Főleg mikor az ember olyan társaságba van ahol mindenki dohányzik. Hisz tudom jól magamról, nekem nem nikotin hiányom van, mert sokszor félnapokig nem gyújtok rá vagy napokig, de mikor nagyon unom a fejem vagy ha bulizni megyünk akkor vége…
Na lényegében azt akartam kihozni hogy nekem az soha nem tetszet mikor egy szülő is segíti a gyereket a dohányzásba. Életembe egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány doboz cigit kaptam anyámtól. Ne hogy már az ember a saját gyereke halálához is hozzá járuljon. Az tuti ha nekem lesz gyerekem és dohányozni fog én tuti nem fogok neki venni egy dobozzal se. HA már rá szokott akkor ő szedje össze rá a pénzt. Ne hogy már ennyivel is hozzá járuljak a káros szenvedélyéhez. Nem tudom, de az ilyen dolgot egy kicsit elítélem. Nem is elítélem inkább eszméletlenül zavar…