2010.10.25.2010.10.25. 22:34, คηđค. ツ
Előző bejegyzésembe tudom, hogy panaszkodtam, hogy mennem kell majd Pénteken és szombaton is suliba. De most komolyan azóta egy kicsit a hatása alatt vagyok annak a 2 napnak. Nem egy sima óra volt mikor beül az ember jegyzettel és néha oda figyel az órára. Ez tényleg csoportos foglalkozás volt. Egy élmény volt. Nem hiába hívják személyiség fejlesztésnek az órát. Feladatokat oldottunk, meg amivel saját magunkat ismerhetjük meg. Voltak unalmas és hosszú percei, de voltak ami nagyon jó hangulatba telt. Legelső feladat volt a szabályok felállítása egymásnak amit be is kellett tartani. Aztán választani kellet egy párt akit egyáltalán nem ismersz beszélgetni vele 15 percet és utána megfogva a vállát róla kellet beszélni E/1 személybe. Mintha mi lennénk az illetők ez még nem is volt valami nagy szám…
Pénteken nap végén, meg mesét írtunk. Mindenkinek kellet mondani egy mondatot vagy többet és mikor gondoltuk tovább adtuk. Először tök baromságnak találtuk az egészet főleg mikor azt mondták el kell majd játszanunk az egészet. Egy kis tigrisről szólt aki kereste a csíkjait és a szüleit, mert eltűntek. Rengeteg szereplővel találkozott meg stb. Tök gagyira sikeredet. Végig is nevettük az egészet. Még akkor is mikor mindenki meg kapta a szerepét és interjút készítettek vele, mint ha ő lenne a mese hős. Te személyesítetted meg, hogy a történet alatt mit él meg a mesehős. Ez is arról szólt, hogy mit tesz az ember spontán. A tudatalattijáról. Amíg játszottuk nevettünk és jól éreztük magunkat. Amit nekem kellett játszani az a kis tigris apukáját. Abból jött a baromság, hogy alkesz stb. Ami eszembe jutott. :) Aztán miután eljátszottuk. Jött a feladat kielemzése, amit minden feladat után meg tettünk és mindenki véleményét végig kérdezték. Persze, hogy velem kezdte. Hisz elkezdet kérdezgetni, miért ez jutott eszembe? Hogy van a családba van ilyen gond? Vagy pont az ellentéte vagyok? Hogy soha nem élek semmi alkohol és szerrel. Válaszom: Napjainkba rengeteg család ezzel a problémával küszködik. Nekem is van olyan a környezetembe, akinek van ilyen a családjába és látom mi történik. Akkor még nem is hatott meg a nap valamennyire, hogy elmélkedjek. Csak egy picit. Hisz egy meséből milyen dolgokra lehet következtetni.
Csak Szombaton jött hab a tortán. Kövekkel játszottunk. először ki kellett választani egy követ ami szerintem a legjobban ránk hasonlít. Egy fekete vulkanikus köztett sikerült kiválasztanom. Mindenkinek jellemezni kellet , milyenek látja. Aztán még többet kellet választani, akit a lapodra gondoltál és milyen közel álltok egymáshoz. Vagy is a kapcsolatokról. Utána szünet jött és az idő alatt lehet gondolkodni ki meri bevállalni, hogy ki analizálják a kapcsolatait. Úgy voltam vele „á úgy se lesz lehetőségem rá, mert sokan szeretnék” Kíváncsi voltam mit mondanak róla. De azért féltem is tőle.
Aztán csak rám került a sor. Soha nem szeretem, hogy elemezgetnek. Mindig tartottam tőle. De hisz minden nap tegyünk meg olyan dolgot amitől félünk. Hát én meg tettem.
Elgondolkodtató mit mondtak. Ha nem engedem el soha más nem fog oda férni. Plusz, hogy ha így maradok akkor mindig olyan párt fogok választani aki egyszer úgy is elmegy. Itt hagy. Hmmm? Kicsit elgondolkodtató. Ez csak pár mondat abból a 20 perc vagy menyiből. Nem figyeltem az órát… 4 ember vállalta, hogy kielemezzék abból 2 elsírt magát. Egyik másik ember nem, mert neki tényleg nem voltak családi problémák és volt még én. Nem sírtam,de volt egy pillanat mikor meg remegett a szám. Igen engem is elgondolkodtatott. Ez az egész.
Amivel eddig is tisztába voltam, de ezt egy ilyen embertől is hallani más. Kaptam sok pozitív gondolatot és sok olyat, amin elméláztam. Az biztos még egy napig hatás alatt voltam és ennyit még soha nem elmélkedtem. Leírhatatlan élmény. Ezt így nem lehet, át élni csak az tudja aki ilyenen részt vesz és a saját bőrén tapasztalja meg.
Akkor mikor én beszéltem és beszéltek nekem. Nem tudtam figyelni mások arcát csak Barátnőm mondta, hogy másik csoportosam, akivel jobb vagyok az is mennyire együtt érzet velem és bújt már a pulcsija alá. Meg még jó páran, akiről az ember soha nem gondolná…
|