Megint nagyon régen nem blogoltam, de annyira nincs kedvem. Nem éresztettem késztetést az írásra, de most meg teszem röviden tömören. 2 napra lebetegedtem és ágyba döltem. Aztán kavarások tömkelege van, ami nagyon nem szeretek.. Vagy is inkább ez bonyolult és hosszú sztori. Szombaton meg színházba voltam, meg iszogatunk a haverokkal. Ma meg itthoni hasznos dolgok…  Amúgy pénteken végre olyan idő volt amit nagyon szeretek és sétálhattam egy jó nagyot. Szeretek néha egyedül bolyongani, gondolkodni és zenét hallgatni..

Miért baj,ha jól érzem magam,
miért kell, folyton úgy éreznem,
hogy valami fáj,hogy valami nincs rendben?
Miért nem lehet,félre tenni,az életet,
hogy hátra dőlj , élvezd kicsit a csendet? 

Tudom nem mindig,nem mindig teheted meg,
de épp ez a lényeg, hogy mit miért adnál fel.
Ha lesz 2perced, ígérd hogy megteszed.

Néha kell az a 2perc, hogy átéld,
amit eddig nem.
Néha kell az a 2perc hogy elszállj,
hogy ne törődj semmivel.
Néha neked is kijut a jóból.
Néha kell az a 2perc,újból.

A királylány,az ablakból tekint rád,
várja a kalandját,hogy felmész majd hozzá.
De hiába vár,hiába kér,hiába száll,hiába szép,
úgysem mész,nincs rá időd.
Hiába várja hogy elcsábítsd,elcsábítsd,Őt.

Néha kell az a 2perc, hogy átéld,
amit eddig nem.
Néha kell az a 2perc hogy elszállj,
hogy ne törődj semmivel.
Néha neked is kijut a jóból.
Néha kell az a 2perc,újból.