Megint egy újabb korszakot zártam le, Sok tapasztalattal bővült tárházam. Így visszanyúlok a régi szokásaimhoz. De úgy se fogok már olyan nagy örömet nyerni benne, hiszen már nem olyan. Most is ilyen a blog írás. De már olyan nagy megnyugvást nem érzek benne mint régen. J Hiszen úgy se tudom úgy kifejezni az érzésemet. Meg nem tudok úgy fogalmazni, mint mások. Így soha nem fogja senki átérezni, amit én akarok. J

Egy újabb kapcsolatot zárhatok le nem éreztem magam boldognak benne. Mindent sodásnak láttam addig amíg előttem volt a rózsaszín felhő. A végén ez eloszlott és rádöbbentem sokkal több mindent tettem én az egészért mint ő. Nem mondom, hogy minden perce rossz volt. De egy önző ember soha nem fog megváltozni. Nála csak mindig én és én leszek. Soha nem fogja a másikat is figyelembe venni. Csak néha napján. Megint felruháztam egy olyan embert jó tulajdonságokkal. Csak jónak akartam látni.

Sajnos szeptemberbe el kellet alttani az Öreg maci kutyámat. Eddig bírta a családnál a szolgálatot. Nehéz volt meghozni a döntést és ha még vissza is gondolok arra az időszakra egy kis könnycsepp gyűlik össze a szemembe. Nagyon szeretem.

De most már van egy másik édes szőrgombócunk, imádni való. Szinte most minden szabad percemet amit tudok vele töltök mind a sétáltatás, a játék a simogatás a babusgatás. J Neki a története annyi, hogy meg láttam a Jófogáson és egyből bele szeretem. Nekem ő kell. Úgy voltam vele, ha meg van akkor írok a hirdetőnek és írok neki, hogy esetleg meg lehet nézni. A vége az lett, hogy kifizettem a foglalót. Most itt szuszog mellettem már lassan eléri a 7.hónapját. J