Olyan kedvtelen vagyok most. Így nézzétek el hogy nem jelentkeztem. Mondhatni ma sokat küzdöttem az akaraterőmmel. De vannak gyenge napjai is az embernek. A hétvége gyorsan eltelt és szokásosan. Megint rám jött a Resident Evil nézhetnék. Meg rá jöttem nem is emlékszem már annyira, így az első 3 részt megnéztem már. Hazudtam, hogy szokásosan telt, mert anyumnak vasárnap szülinapja volt és sütöttem neki tortát. Meggyeset és nagyon finom lett. Amúgy már 6 napja, hogy figyelem mit eszek. Így a hétvégén is elmaradt a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás, hiszen akkor minden dugába dőlt volna. Meg minden fele gyalog járok és a kilométerek is tudom le.

Most vettem csak észre, hogy az oldalam expolerbe kicsit el volt csúszva, de rá jöttem mi volt a probléma és javítottam a dolgon. =) Mire rá jöttem mi lehet a probléma. Még mindig ígérget dolgokat nem pótoltam. Nem volt kedvem mostanság hozzá. Inkább neki álltam könyvet olvasni. Amit oldal a listák között megtaláltok. 

"Nem hiszem, hogy az emberek egészében megértenek, amikor látnak a televízióban vagy valamilyen divatos magazin lapjain. Van gyönyörű családom, nagy házam, menő kocsim a ház előtt. Én vezetem a világ néhány legjobb éttermét. Szitkozódva és káromkodva rohangálok, parancsolgatok az embereknek, mindig bajba kerülök a nagy pofám miatt. Biztos azt gondolják: az a felfuvalkodott hólyag. Én tuti ezt gondolnám. De nem a kérkedésről szól a dolog. A legtöbb emberhez hasonlóan az én életem is arról szól, hogy etessem az éhes szájakat. A kemény munkáról szól. A sikerről szól. De ezen túlmenően valami más is mozgat. Talán a félelem? Meglehet. Nem fognak nálam célratörőbb emberrel találkozni. Soha nem tudok a fenekem ülni. Szabadságra menni képtelenség. Folyton be vagyok sózva – mindig is ilyen voltam. Még mindig kisfiúnak látom magam, aki kétségbeesetten próbál elszökni, és nagyon igyekszik megfelelni. Az a tény, hogy már réges-régen elszöktem, és már rég sikerült megfelelnem, nem sokat számít, ha számít egyáltalán. Csak megyek tovább, a lehető legmesszebbre onnan, ahol kezdtem. Hová akarok eljutni? Arra én is kíváncsi vagyok… A munkám az, aki vagyok, aki lenni akarok. Néha azt hiszem, ha egyszer le kéne állnom, megszűnnék létezni"

{ Gordon Ramsay - NEM PISKÓTA}

Még mindig semmi hír a munkával kapcsolatba, de egy aprócska. Nem azért nem hívott, mert már felvettek valakit, ha nem még mindig nem döntött. Ez már egy apróval jobb jel. De közbe küldözgettem minden fele az önéletrajzom.

Büszkén kijelenthetem végre neki álltam a személyi jövedelem adóbevallásoknak is. Már úgy is a családocskám nyaggatott mikor csinálom meg. Amennyire azt hittem mekkora nagy cucc ahhoz képest tök egyszerű. De ezt már mint meg lehet szokni, persze hogy a legnehezebb és legbonyolultabban adják elő. Mint minden mást az ember tanulmányai során. Utána csak fogja az ember a fejét és azt mondja "Ez tök könnyű!" De mindig is a gyakorlatias ember voltam, inkább úgy könnyebben tanulok, mint hosszú szabályokon keresztül. Így most már jöhetnek a személyi jövedelem adóbevallások. Így lehet este le kell ugranom egy sörért (vízre). (kérdezték már, kinek csinálom meg a bevallását, most már menni fog. )

Másik mára jó sok akarat erő elkél nekem. Hiszen folyadék kúrán vagyok, de a következő jó sok időre. Hiszen jó sok minden felesleges dolgomtól meg kell szabadulnom.

Egy hete hallgattam meg előszór. Azóta is tetszik. Amint látom nagyon fülbemászó szám, mert sok embernél láttam már kirakva ezt a zenét. :)

U.I: Tudom még mindig tartozom nektek. De tegnap nem volt már energiám. Ma meg megyek barátnőkkel a városba.