Elterveztem, hogy a hétvégén nem megyek sehova, pihenésre fogom magam, de valamiért megint nem jött össze. Nem tudok a seggemen ülni és filmet nézni. Vagy csak piheni. Nekem ez most még nem megy. De lehet ez az idő is majd eljön, de most nem.

Képzeljétek, most olyan korszakban vagyok, hogy a filmek 50% nem köt le amikor egyedül nézem. De  most neki álltam egy könyve elolvasásának, amit hivatalosan anyumnak vettük. DE én kerestem már évek óta. Ha nem bunkóság akkor össze kötöttem a kellemest a hasznossal.

Több mint 2 éve nem jártam ilyen helyen, de megérte. Jó kis kikapcsolódás volt. Ráadásul nem csak egy darabbot, ha nem többet is láthattam. Meg rendezték a drámaíró versenyt, ahol egy kihúzott cikket vittek színpadra. Három írónak egy éjszaka alatt kellet megírnia egy felvonásos darabot. Majd 2 napjuk volt megrendezni és próbálni.  Végül Vasárnap mutatták be mind a három írónak a művét. Amit egy komoly szakmai zsűri értékelte és a közönség is szavazhatott rá. Meg is lepődtem mikor több ismert színészt is láthattam a színházba, mint például Dobó Katát, Andrást a Barátok kötből és Gubik Petra. Mind a három darabon voltak olyan jelenetek amin lehetett nevetni. De amelyik nekem tetszet az nyerte meg a közönség díjat és a Zsűri díjat is. Csak egy probléma volt az egészben. Végre egy olyan pihenősebb hétvégém volt, de jó sokáig tartott a Verseny és így elég fáradtan indult a hétfőm. Az misem jobban bizonyítja, hogy reggel itthon felejtettem a dossziémat amibe a számlákat cipelem. Így két köröm volt az állomásra.  De már csak nevetni tudtam az egészen.

Holnap is megyek kulturálódni, de most lefele. Hiszen megyek megnézni a Képszakadást. Íme az előzetese

Egy újabb hét telt el, de én megint itt vagyok. Már megint újabb kihívások elé állítanak.  Örülök is egyben, de félelmeim is vannak. Azt érzem, haladok a céljaim felé. Ez embernek ez a legjobb érzés az életébe. Néha fejre kell esni, de menni kell tovább. Ha már egy apró akadályba bele ütközünk nem szabad feladni, hiszen utána meg  bánjuk azt hogy, ha nem futunk neki még egyszer. Amúgy mennyire igaz az, hogy egész életünkbe tanulunk. Tényleg az mióta ott vagyok folyamatosan új dolgokat ismerek meg, most is tanítok és tanulok egyszerre. Kimerítő, de egyben fel is dobja a napjaimat. Mindenkinek azt kívánom, amit én éreztem valamelyik nap haza fele jövet, hogy fel vagyok dobodva és szeretem, amit csinálok. Ez a legjobb érzés a világon. Soha nem gondoltam volna, hogy olyat találok, amit szeretek csinálni. De bennem van egy félszeg is mikor lesz az, hogy megunom, bele fásulok. Nem szeretnék. De minden jó pillanat elillan egyszer, hiszen telhetetlen társadalom vagyunk és idővel úgy is jobbat és többet akarunk. Nem elégszünk meg azzal, amink van.
 Remélem mindenki nőnap alkalmával sok szép virágot kapott. Egy szállat, de annak is a sorsa az lesz, hogy 3 hét múlva talán összeaszalódva kidobom. Nem vagyok az a nagy vágott virág mániás. De azért nőből vagyok és én is örülök az ilyen dolgoknak. Voltam vásárolni is, így újabb képekkel fogok szolgálni. Nagyon itt volt az ideje, a tavaszi cipők beszerzésére. Vettem egy magas sarkú cipőt, itt az ideje abba is meg tanulni járni. Most rászántam magam és szenvedtettem majd a lábaimat…

Délután sütöttem kókuszos-csokis kekeszet.

Meg is találtam ma az új témát. Nem biztos, hogy mindenkinek érdekfeszítő lesz. De ahogy a kezembe fogtam a telefonomat rá jöttem, be mutatom nektek. Hiszen mióta dolgozok lecseréltem a drága kis LG Gt400 Igen még ő volt az elődje. Ha jó számolok akkor pontosan a 6. telefonomat vettem meg.  Még csak 3 hónapos lesz a drága, de nagyon szeretem. Végre olyan telefont vehetem amit szeretem volna. Igen mindig úgy jártam eddig amit kinéztem vagy nem volt már készleten mire oda jutottam. Vagy volt elképzelésem, de mint kiderült amire szeretem volna venni nem volt alkalmas. Pár hónap alatt össze spóroltam rá. Meg természetesen a karácsonyi pénz is jól jött. Eleinte minden áron rám akartak tukmálni egy Samsung telefont. De nem sikerült nekik. Amúgy a márkán belől másik típust néztem ki, de végül egy harmadik lett. De eddig nem bántam meg. Na jó most már elárulom nektek a típusát is. Pontosabban HTC Desire S. Szép fekete és sok mindent tud. Nem fogom most részletezni, hiszen aki nagyon kíváncsi rá az csak rá keres a neten.
Kb. 1 hónapja sikerült rá tokot vennem, meglepő, de rózsaszínűt. Nem az én világom annyira, de még is megszeretem úgy…

A következő célom, hogy laptopot vegyek. De előtte egy bicóra se ártana összegyűjtenem.