Nem tudom mennyire jó amikor az ember vegyes érzésekkel ül le a gép elé. Neki kezd egy blognak. Szerintem abból csak egy nagy kavarkád lesz amit, ha esetleg valaki elolvas nem ért belőle semmit. De eszméletlen gáz, mennyire kiingadozó a hangulatom. Egyik pecbe a dühroham kerülget a masikba meg olyan apró hülyeségen tudok nevetni, örülni aminek nem szoktam. :D De hát van ilyen napjai is az embernek az életbe.

Most egy kicsit feszült vagyok. Utálom mikor írok és nem válaszolnak. De mindig azt mondom türelem. Türelem. De sok szor ez elfogy és robanok. Vagy beveszem a leszarom tablettát és hátat fordítok az egésznek. Most is azt kénne, de még is itt motoszkáll megint a gondolatimba. Próbálkozok hát ha ezzel a pár sorral itt tudom hagyni ezeket a gondolatokat.

Lehet cikki vagy sem, de most ittam meg egyedül egy pohár bort és szerintem most fogok visszabújni a meleg takarom allá és aszok egyet, Ki kell hevernem ez elmúlt napokat, heteket. De szerintem ez még várat magára.

De holnap egy kis feszültség levezetés gyanánt lemegyek az edzőterembe é szarré hajtom magam. Így is hanyagolva lett az egész, de most muszáj pótolnom. Nem direkt volt ha nem egyszerúen fáradt vagyok agyilag ki vagyok és minde mellet a munkám mellet a magán életemet is kell ápolni. Néha sok egyszere, de majd csak vissza rázodok az egészbe. :)

Azt hiszem ez a pohár bor segíteni fog az elalvásban.

Szép almokat mindenkinek, aki úgyan így velem tart. Puszi

Egy újabb helyzet jelentésnek itt az ideje. Nem mint ha valaki olvasná azt amit írok. De azért megteszem, hiszen nekem jól esik. Kezde egy kicsit jobb lenni a helyzetem és remélem jobb is lesz. :) Most már azt hiszem én is megpróblok tenni érte. :) Igen 6 hónap kihagyás után a sors azt akkarta, hogy újra találkozunk. Valamiért így alakult és most hát mondhatni megpróbáljuk újra. reménykedek, hogy ez jobb lesz mint előtte. Nem csak reménykedek, ha nem megfogadtam. Többet megfogok tenni érte. Tanulva a hibáimból nem leszek visszafogot. Ha azt érzem mennem kell. Amit 6 hónapja meg tettem, akkor nem szóltam csak leléptem. Nem tudom akkor az volt a legjobbnak túnő döntésem. Nehéz volt az a 6 hónap. De az idő alatt elég sok mindent sikerült elérnem. Lejárok edzeni, aminek köszönhetően jó pár kg leadtam. Meg szabadultam végleg a fekete hajszíntől és végre egy kicsit jobban érzem magam a bőrőmbe. :) De nem adom föl még midnig szertnék magamon formálni hát ha egyszer meg is leszek elégedve. :) Így ha már itt tarunk akkor holnap tuti birtokba veszem az edző termet. Hiszen most sok minden közbe jött és nem tudtam lememni. De a jó, az hogy hiányzik. Ami szerintem már egy pozítiv dolog. Hiszen ami hiányzik azért már az ember tud küzdeni. :)

Vissza térve az elmúlt 6 hónapomra szerintem sok mindent megtanultam és magamnak is egy jó bizonyíték volt arra, hogy néha a saját korlátainak át kell lépni. Ha nem teszük akkor sose tanulunk belőle. Na jó egy aprócsak titkot még elárulok mindig reménykedtem, hoy összefuok vele. De akkor sikerült amikor nem kerestem. Pont előző hétvégén kérdezték tőlem mennyire vagyok túl rajta akkor azt mondtam 80%. Hát most már semmennyire, hiszen nem kell túl lennem rajta. :)

Majd jelentkezek ha lesz kedvem. :)

Addig is legyetek jók.

Jelentem kezdek helyre jönni, kemény 5 hónap vagy már 6 hónap munkálya. De mind belsőlleg jót tesznekem. Egy teljes élet mód váltáson estem át. Amivel jobban érzem magam és próbálok jóval több energiát csk magamra fektetni. :)

JELENTEM KEZDEK HELYRE ÁLLNI és nem a 1 év 2 év ezelőtti állapotomat akkarom vissza állítani. Ha nem a 4-5 évvel ezelőtti. Tudom már arcra nem lezsek olyan hiszen ögedtem. De nem is akkarok pont olyan lenni. :) Remélem sokáig kitartok még és sikerülni fog. Sok kis apró cél és próbálom teljesíteni azokat. :)

Szép napokat mindenkinek! :)

Olyan könnyű mindig elhatározni magunkat. De megvalósítani már annál könnyebb. Mindig egy aprócska kis manócska ott motoszkál az agyunkba és annyi sok ellenérvet felkínál. Arra az eshetőségre, hogy ne tegyük meg amit elhatároztunk. Most pont ebben a helyzetben vagyok. Lehet az lenne a legegyszerűbb ha nem néznék hátra és tovább mennék. De egyszerűen nem megy az az elhatározás ami mostanság érik az agyamba. Túlságosan is ragaszkodok a mostani helyzetemhez. Vagy is inkább a jó pillanatokhoz amit megéltem. De nem tudom mi lesz a folytatása. Az ismerettelen dolog fel ölről, de lehet nekem kellene határozottabbnak lenni és azt mondani itt és most elég. De mindig amikor ott állok a bátorságon elszáll és az agyam kikapcsol és nem tudok semmit mondani.