Egy újabb hét telt el, de én megint itt vagyok. Már megint újabb kihívások elé állítanak.  Örülök is egyben, de félelmeim is vannak. Azt érzem, haladok a céljaim felé. Ez embernek ez a legjobb érzés az életébe. Néha fejre kell esni, de menni kell tovább. Ha már egy apró akadályba bele ütközünk nem szabad feladni, hiszen utána meg  bánjuk azt hogy, ha nem futunk neki még egyszer. Amúgy mennyire igaz az, hogy egész életünkbe tanulunk. Tényleg az mióta ott vagyok folyamatosan új dolgokat ismerek meg, most is tanítok és tanulok egyszerre. Kimerítő, de egyben fel is dobja a napjaimat. Mindenkinek azt kívánom, amit én éreztem valamelyik nap haza fele jövet, hogy fel vagyok dobodva és szeretem, amit csinálok. Ez a legjobb érzés a világon. Soha nem gondoltam volna, hogy olyat találok, amit szeretek csinálni. De bennem van egy félszeg is mikor lesz az, hogy megunom, bele fásulok. Nem szeretnék. De minden jó pillanat elillan egyszer, hiszen telhetetlen társadalom vagyunk és idővel úgy is jobbat és többet akarunk. Nem elégszünk meg azzal, amink van.
 Remélem mindenki nőnap alkalmával sok szép virágot kapott. Egy szállat, de annak is a sorsa az lesz, hogy 3 hét múlva talán összeaszalódva kidobom. Nem vagyok az a nagy vágott virág mániás. De azért nőből vagyok és én is örülök az ilyen dolgoknak. Voltam vásárolni is, így újabb képekkel fogok szolgálni. Nagyon itt volt az ideje, a tavaszi cipők beszerzésére. Vettem egy magas sarkú cipőt, itt az ideje abba is meg tanulni járni. Most rászántam magam és szenvedtettem majd a lábaimat…

Délután sütöttem kókuszos-csokis kekeszet.