Ismét itt. Nem tudom milyen gondolat menet késztettet arra, hogy újból gépeljek. Lehet végre bele szoktam a munkába. Több mint féléve dolgozok, vagy is ha pontosan akarom kiszámolni akkor pontosan 7 hónapja. Nem mondom azt, hogy annyira soka időt fogok itt tölteni. De ha kedvem lesz írogatok ide. rengeteg dolog van az életembe ami már nem úgy van mint amikor abba hagytam a blogot. Nem szeretem a változásokat, de az unalmas életet se. Szeretem volna egy nagyobb újítást, de valahogy annyira nem változott meg minden. Éppen egy kicsit, de még se. A munkámról biztos nem fogok ide írni. De legyen annyi elég szeretem még mindig. Jó nekem is vannak olyan napjaim amikor nincs kedvem kiszállni az ágyból, de azért ez teljesen más mint amikor suliba játssz és tudod ez csak a te felelőséged. Ha nem mész be akkor csak neked származik bajod belőle. De itt ez már nem arról szól, a munkával a megélhetésedet és a családod megélhetését kockáztatod. Teljesen más mint régen. Azt hiszem nem teljesen, de azért felnőtt fejjel tudok néha gondolkodni. DE azt elárulom, mindig örök gyerek maradok. Nem ígérgetek meg nem mondok semmit mikor fogok újból ide írni. Amikor jól esik és olyan dolgok vannak amiket szeretnék megosztani. Emberi kapcsolatok terén mindig vannak hullámvölgyek és boldog percek. Úgy gondolom, ha az ember túlságosan jól érzi valakit magával, akkor egy kicsit a másik emberrel hullámvölgybe. Ez a kölcsönös hatás. De lehet rossz szóval fogalmaztam meg. Nem jut most eszembe semmi más jó.
Azon gondolkozok, hogy lehet nem kéne olyan össze visszásságba írogatnom. Ha nem inkább ki kéne emelnem egy témát és azt körbe írni. De annyi minden történt velem azóta, hogy nem is tudom hol kezdjem. Így lehet most nem is kezdek úgy bele.
Abba nem változtam, még mindig túl sokat gondolkodok. Néha apró részleteket túlságosan is túl tudom kombinálni. De az ilyen dolgokat nem lehet olyan könnyen elhagyni.
Végre itt a tavasz és végre nekem is, kedvem lesz több mindenhez. Jön a sok gyümölcs és a nyár, amire már van egy jó pár tervem már… Remélem a barátaimmal.
"Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?" (John Grogan: Marley meg én)
Ha akarod úgy is megtalálod a hirdetés módját. Ha kell a szavazatom írjál. Ha valami nekem nem tetszik csak egyszerűen törlöm.
Közlemény
Nem tudok helyesen írni! Ezt nem figyelmetlenség miatt van. Van róla papírom. Mindig próbálom javítani és Wordbe írni, de akkor is előfordulnak hibák benne. Gondoltam itt hívom fel a figyelmet mielőtt még mindenki azt hinné: Nem küzdök a helyesírási hibák ellen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
