Úgy érzem eljött egy újabb bejegyzés ideje. Nem hiszem, hogy sikerül mindent nagy vonalakba össze szedni, ami történt velem. Őszinte leszek mostanság eszembe se jutott a blogom. Lefoglal a munkás élet. Már kb. 1 hónapja dolgozok ott. Egyelőre szeretem. Annyit árulok el, hogy a melóm egyik része az, hogy a hotelnek adminisztratív dolgait végzem.  Ha jól tudom számviteli ügyintézőnek vettek/vesznek oda föl.  Most is nem rég végeztem, de kedves kis családom egyből elrontotta a kedvem. Lassan ott tartok a tehetném, menekülnék. Nem tudom, miért kell olyan hülyeségek miatt rám szólni. egyszerűen ki tud akasztani . Vasárnap óta ezt csinálja velem. Vagy lehet csak én kapom föl hamar a vizet. Nem tagadom nekem is vannak olyan perceim. Most ebbe a pillanatba még ezen a gondolkodás sem megy.

Így most dogozok, pihenek, bulizok és alig ülök itthon. De még minidig nem akarom bezárni az oldalt. Hiszen amikor kedvem szottyan akkor írogatok. Lehet majd ha lesz időm akkor elválogatom a cseréket. A kedvenceim maradnak majd fönt. De ehhez is kedv és idő kell. Nem is akarom tovább bonyolítani az életemről való szövegelést. Hiszen magam se tudom most mi van csak sodródom és élvezem minden apró percet. :D Meglepődök néha mostanság saját magamon is. De annyit tudok mondani ahogy barátnőm is fogalmazott a védjegyem lesz a lebukás. :D