Nem is tudom milyen jelzővel illethetném ezt a napomat. Akár mennyire szeretném, nem tudnám. Mondhatni sokkolt is egy kicsit. Ki ism maradtak dolgok a napjaimból. Már arra se emlékszem, hogy ettem e salátát ebéd közbe. Fogalmam sincs, hogy elszívtam-e egy száll cigit? Van egy ami teljesen ki esett azt tudom, hogy elindultam vele az udvara közbe telefonáltam. Fogalmam sincs. Egyszerűen akárhogy töröm a fejem nem tudok rá jönni. Aztán kaptam egy kedve e-mail-t  aminek nagyon nem örülök. Végül amikor elindultam a városba vissza fordultam, mert olyan érzésem volt valamit úgy hagytam vagy otthon hagytam. De előtte meg bele kezdtem a rántást bele rakni a töltött karalábéba és erre félbe hagytam. De akkor berágtam  vodára, mert már 2 perce vártam arra, hogy kapcsoljanak egy ügyfélszolgálatost. Másodjára sikerült visszamondjam a mobil netemet ezzel is csökkentve a mobilszámlámat. Igen a miatt is hiányérzetem támadt, pedig nem is használtam sokat mostanság, mert nem rohangáltam annyit. Így most csak facebook és twittwert tudom látogatni. Képeket csak gépről rakhatok fel. Így most ezt is nagyon az agyamba kell vésni. Így telefonomról is letarkítottam az egyéb linkeket és töröltem a g-mail címet is onnan. Remélem, berögződik. Csak majd nem 2 éve van mobil netem, majd ha jobb lesz minden, akkor majd lesz újból. De most túlteszem magam ezen is, mert vannak ennél rosszabb dolgok is. Voltam látogatóba. Ami egy kicsit megviselt is, de egyben nem is tudom mit éreztem.

Mamám testvérénél voltam. Az a mamám már nem él és az óta egy aprócskát megromlott a kapcsolat, mert egyáltalán nem keresnek minket afelől a rokonok. Így most ezen túl lépve elmentem hozzá, de rá jöttem neki is olyan meszesedése van mint mamámnak volt. Keresi a szavakat már nincs olyan jól. De legalább azt meg tudtam, hogy keresztapám jár le Csabára, csak engem nem látogat meg. De legalább nem csalódtam benne még nagyobbat. Kb. 3 éve nem láttam már. Utoljára mamám temetésén, akkor is én voltam a nem beszédes. Mi most egy temetésen ott kellet volna fel le ugrálnom, amikor ennél volt nagyobb bajom is. De jobban bántotta, hogy egy másik temetésre nem mentem el.  Hiszen nem akartam többre menni és nem is ismertem annyira mamám féltestvérét. Ne hogy már családi bulit tartsunk egy temetésből. Ha akart volna annyira látni, akkor bejött volna hozzánk. Aztán azóta semmit nem tudok róla. De tőle már nem is várok semmit. Azt tudom anyum felöl a rokonság össze tart. Hiszen már említett családi buli lesz. Lényegében azért bántott, hogy így látom öt, mamám testvérét. De közben örült is nekem. Hiszen kaptam egy csomó csokit. Pedig mondtam neki, hogy nem eszek most ilyeneket. De haza hoztam azt majd bátyó meg eszi. A többit meg oda adom unokatesóimnak.

Miután haza értem egyből hívtam mamámat és rá kellet döbbenem, hogy 88 éves nagymamám jobban toppon van és ahogy beszéltem vele jobban is éreztem magam. Hiszen rő jöttem agyilag frissebb és ez a tudattal beszélgetem vele. Imádom, hogy még mindig minden érdekli ami a családdal van és még nevettem is vele a telefonba. Így az jobb kedvre derített. Aztán még nyugtatás képen neki álltam és rendbe hoztam a házunk előtt az utcát.. Aztán elmosogattam. Utána jöttem rá, hogy alig ettem ma és azért nem éreztem jó magam és lement a vércukor szintem. Végül megfürödtem és most itt ülök a gép előtt és mesélek arról, amiről ma történt velem egy kicsit visszamerengve a múltba.