Fáradtan, meg gyötörten és agyilag lezsibbadva írom ezeket a sorokat. Készen vagyok. Amikor írtam, hogy kész akkor küldtem el a tanárnak a szakdogámat Szombaton válaszolt is rá.  Csak egy probléma volt vele egy csomó minden még mindig nem tetszet neki. Ez mond azután tudtam meg amikor Délelőtt végig rohantam a város, vásárolni voltam, hogy este bulizunk egyet és meg ünnepeljük bátyám szülinapját . Erre délután meg látom a levelet és nagyon örültem neki. Egy kisebb pánik roham kapott el. De meg oldottam. Voltam bulizni ahogy megígérte, és kijavítottam a szakdolimat is. Most küldtem el neki. Nagyon félek, hogy vissza dobja de reménykedek, hogy el fogadja most már.

Kezdjük az elején. Voltam bulizni csak annyi, hogy most nem reggel 6-kor estem haza ha nem jorában és nem fogyasztottam olyan sok alkoholt. Alapból nem ittam feles, vagy is megfogadtam. De vigyáztam. Aztán aznap 9 fele fölébredtem 2 óra alatt rendbe szedtem magam és már délbe itt volt Timiss aki még nálam is kevesebbet aludt, de neki látunk a dolgozatnak. Este 6-7 fele nem elment a kurva net már megint!! Nagyon repestem az örömtől. Erre fel biciklire és irány a város másik fele, ahol barátosném éldegél. Utána csak írtuk és írtuk, reggel körül fejeztük be. Aztán reggel ájulás szintjén dőltem ki, majd délután rohanás keresztanyumhoz. Aki helyes írást nézte át. Így ketten is bele néztek. Ezért remélem tényleg nem fog vele szarakodni. Majd vigyáztam uncsitesómra (teletabit kellet néznem) amig ő javította a dolgozatom. Annyira édes unoka tesóm van kis hiperaktív.  Ez a rövid története eltűnésemnek és hogy nem válaszoltam senkinek a chat-be meg ilyesmi. Most szerintem meg próbálok aludni  vagy filmet nézzek.