Először úgy voltam vele nem írok, de most pihentetem a lábam és le jön a film addig rá érek. Délután nagyon megijedtem mikor meg láttam a bokám. Anyum mondta előtte, hogy megtartom a vizet látja rajtam. Akkor nem nagyon kerítettem neki figyelmet, de amikor azt éreztem, olyan érzésem van mint ha egésznap talpon lettem volna és lejártam a lábam. Pedig nem mert délelőtt az irodába voltam csak délután mászkáltam. Délelőtt szinte egyedül voltam bent, meg csináltam a bérszámfejtést aztán dossziéba fűztem meg ilyesmi. Mikor készen voltam untam a fejem és elkezdtem a szakdogámhoz cikkeket keresni megint. Nyomtattam egy csomó anyagot. Meg egy két képet, unalmamba kinyomtattam a saját képem, volt egy olyan érzésem mamámnak kelleni fog. Ahogy meg látta az volt az első "Nekem adod???" Nem lényeg, hogy s falán ott van a 8.-os, és a közép sulis ballagási képem, meg a mostani ami az évkönyvbe készült. De neki ez is kellett. Szerencse, hogy nem kellet haza gyalogolnom, mert tényleg a lábam brutális volt. A bokám egy nagy puffi még a tetkóm is kijjebb került egy síkba volt a bokám vagy eltűnt. Most is borogatom, meg kaptam egy vízhajtó tablettát, azóta már leapadt, de most hogy neki álltam főzni holnpara újból dagadni kezdet. Azt mondják ez az idő nem tetszik neki, remélem igaz. Fincsi Zeller krémlevest csináltam. De máskép ahogy anyum szokta, de azt szeretem ami nekem sósnak tűnik az bátyámnak pont jó. Na, de holnap megint korán kellés még akkor is, hogy nem kell mennem gyakorlatra. Jó pár dolgot el kell intéznem. Aztán este meg IHM koncert.