Olyan jó néha a múltadba elfeljteni olyan dolgokat amire nem szeretnél emlékezni. Erre felemlegetik és akkor jössz rá tényleg sikerült megfeledkezni róla. Képes az ember rá, de sajnos mások által fel kell emlegetni és elő kell hozakodni olyanokkal amit te elfeledtél. És csak kínosan nevetsz rajta, vagy tagadod a képzelégsüket amivel tovább fokozák azt a régen elkövetett híbádat.
Gyakran megfeldkezek arról is ki mekkora fájdalmat okozott nekem. Nem egyéretlmű, hogy az ember probálja a rosszat kizárni az elméjéből. De ott vannak a barátok és felemlegetik a második esetbe meg rádöbben az ember még is mit is tettek veled. Mit követtek el és okot ad arra, hogy újból haragudj rá. De komolyan csak néha szembe kell ültetni az embert a fájalom okozojával és egy külső embernek meg kell figyelni a beszélgetésüket és hamar rá lehet jönni. Kinek van oka bünhődni hogy hibát követett el. Múltkor is nekem nem volt okom bánkodni a másik félen látszodott. Jobban bántja az egész. Már szenvedtem miattam, de tobbet nem fogok és nem is erőltettem az egészet. Sok mindent elhatároz az ember és be is tarja, de ott van az a sok rohat tényező ami megakadályoza. Most is megfogadtam és erre bekavartak, amit utálok és azt veszem észre, hogy megint a sok kérdésre keresem a választ. De úgy se fogom meg kapni. Hiszen tudom jól ha konkrétan megkéredzném, soha nem kapnák rá egyenes választ. De ez a természet rendeje szerintem, hogy sok dolog ott marad és nincs válasz rá.
Amúgy mostanság próbálom minden percet magamba szívni, mert tudom jól ez se fog öröké tartani. Minden perc hamar elmúlik és elillan.