2010.08.24.2010.08.24. 02:36, anda
Most éreztem úgy, hogy megéret egy blog bejegyzés a blogomba. Már lehet ép aktuális így nyár végére. Megint eszméletlen gyorsan elszállt. Nem panaszkodom, hogy fújj suli meg stb, mert nekem annyira nem veszi el az időmet csak néha kötelességem van amit be kell tartanom. Már csak 3 félév, ha minden jó megy és végzek az egésszel. Amúgy úgy alapvetően még nem összegzem a nyaramat. Nem is akarom szerintem. Vagy csak most az aktuális állapotomnak köszönhetően nem erőltettem meg magam, hogy összegezek.
Most az elmúlt napokba kapott el azaz érzés, hogy kurvára nem érzem jó magam a bőrömbe és legszívesebben eltűnnék a világ elől. Na de lényégben kezdtem be sokkolni attól, hogy mindenki csak a panaszával jön. Az még nem is olyan gáz. Csak mikor elmondod neki a véleményed. Meg megpróbálsz neki segíteni és még se semmi. Ugyan úgy szenved. Bele fáradtam, hogy mások gondjait hallgassam. Most legalább egy hétig ne kelljen.
Olyan kilátástalanak láttam a hetemet és úgy éreztem szarrá fogom unni a fejem. De tévedtem… Mostanság nincs szükségem arra, hogy egyedül legyek és gondolkodjak.
Úgy néz ki hétvégén a nyári záró bulit Szegeden ünnepeljük meg. Azért várom már. Több okom is van rá. =)
Jah, valahogy a nyár folyamán sikerült újabb embereket megismerni és összevergődni és valamiért úgy érzem, nekik többször eszébe juttok, mint azoknak akiket. Heti szinten találkozok, velük egy helyre járunk. Olyan, mint ha megállt volna az élet. De nekem ez most nem kell… Lehet szemét dolog, de ha az ember már most befásul mi lesz vele 3 év múlva.? Nyugdíjas klubba érezhetem majd magam. De erre a legjobb megoldás a hogy egybe venni az egészet. Most is sikerült a kerti bulin. Majd lesz valahogy. Nem akarok én senkit hanyagolni, de most azt érzetem. Akkor jó vagyok, ha nincs senki vagy nincs program. De amúgy eszébe nem jut, hogy basszus mi van ezzel a barommal. Ennyit röviden. De meg se hallották én meg nem fogok senkinek könyörögni. Erre egyik haverom: ”Jövőre mehetnénk kenuzni”. Ennyit erről, de befejeztem nem panaszkodom. Úgy se vagyok egy haragtartó lény. Az nekem soha nem ment és nem is fog menni.
Majd kedvem szottyan, megint írok…
|