Több mint 2 éve nem jártam ilyen helyen, de megérte. Jó kis kikapcsolódás volt. Ráadásul nem csak egy darabbot, ha nem többet is láthattam. Meg rendezték a drámaíró versenyt, ahol egy kihúzott cikket vittek színpadra. Három írónak egy éjszaka alatt kellet megírnia egy felvonásos darabot. Majd 2 napjuk volt megrendezni és próbálni.  Végül Vasárnap mutatták be mind a három írónak a művét. Amit egy komoly szakmai zsűri értékelte és a közönség is szavazhatott rá. Meg is lepődtem mikor több ismert színészt is láthattam a színházba, mint például Dobó Katát, Andrást a Barátok kötből és Gubik Petra. Mind a három darabon voltak olyan jelenetek amin lehetett nevetni. De amelyik nekem tetszet az nyerte meg a közönség díjat és a Zsűri díjat is. Csak egy probléma volt az egészben. Végre egy olyan pihenősebb hétvégém volt, de jó sokáig tartott a Verseny és így elég fáradtan indult a hétfőm. Az misem jobban bizonyítja, hogy reggel itthon felejtettem a dossziémat amibe a számlákat cipelem. Így két köröm volt az állomásra.  De már csak nevetni tudtam az egészen.

Holnap is megyek kulturálódni, de most lefele. Hiszen megyek megnézni a Képszakadást. Íme az előzetese

Egy újabb hét telt el, de én megint itt vagyok. Már megint újabb kihívások elé állítanak.  Örülök is egyben, de félelmeim is vannak. Azt érzem, haladok a céljaim felé. Ez embernek ez a legjobb érzés az életébe. Néha fejre kell esni, de menni kell tovább. Ha már egy apró akadályba bele ütközünk nem szabad feladni, hiszen utána meg  bánjuk azt hogy, ha nem futunk neki még egyszer. Amúgy mennyire igaz az, hogy egész életünkbe tanulunk. Tényleg az mióta ott vagyok folyamatosan új dolgokat ismerek meg, most is tanítok és tanulok egyszerre. Kimerítő, de egyben fel is dobja a napjaimat. Mindenkinek azt kívánom, amit én éreztem valamelyik nap haza fele jövet, hogy fel vagyok dobodva és szeretem, amit csinálok. Ez a legjobb érzés a világon. Soha nem gondoltam volna, hogy olyat találok, amit szeretek csinálni. De bennem van egy félszeg is mikor lesz az, hogy megunom, bele fásulok. Nem szeretnék. De minden jó pillanat elillan egyszer, hiszen telhetetlen társadalom vagyunk és idővel úgy is jobbat és többet akarunk. Nem elégszünk meg azzal, amink van.
 Remélem mindenki nőnap alkalmával sok szép virágot kapott. Egy szállat, de annak is a sorsa az lesz, hogy 3 hét múlva talán összeaszalódva kidobom. Nem vagyok az a nagy vágott virág mániás. De azért nőből vagyok és én is örülök az ilyen dolgoknak. Voltam vásárolni is, így újabb képekkel fogok szolgálni. Nagyon itt volt az ideje, a tavaszi cipők beszerzésére. Vettem egy magas sarkú cipőt, itt az ideje abba is meg tanulni járni. Most rászántam magam és szenvedtettem majd a lábaimat…

Délután sütöttem kókuszos-csokis kekeszet.

Meg is találtam ma az új témát. Nem biztos, hogy mindenkinek érdekfeszítő lesz. De ahogy a kezembe fogtam a telefonomat rá jöttem, be mutatom nektek. Hiszen mióta dolgozok lecseréltem a drága kis LG Gt400 Igen még ő volt az elődje. Ha jó számolok akkor pontosan a 6. telefonomat vettem meg.  Még csak 3 hónapos lesz a drága, de nagyon szeretem. Végre olyan telefont vehetem amit szeretem volna. Igen mindig úgy jártam eddig amit kinéztem vagy nem volt már készleten mire oda jutottam. Vagy volt elképzelésem, de mint kiderült amire szeretem volna venni nem volt alkalmas. Pár hónap alatt össze spóroltam rá. Meg természetesen a karácsonyi pénz is jól jött. Eleinte minden áron rám akartak tukmálni egy Samsung telefont. De nem sikerült nekik. Amúgy a márkán belől másik típust néztem ki, de végül egy harmadik lett. De eddig nem bántam meg. Na jó most már elárulom nektek a típusát is. Pontosabban HTC Desire S. Szép fekete és sok mindent tud. Nem fogom most részletezni, hiszen aki nagyon kíváncsi rá az csak rá keres a neten.
Kb. 1 hónapja sikerült rá tokot vennem, meglepő, de rózsaszínűt. Nem az én világom annyira, de még is megszeretem úgy…

A következő célom, hogy laptopot vegyek. De előtte egy bicóra se ártana összegyűjtenem.

Ismét itt. Nem tudom milyen gondolat menet késztettet arra, hogy újból gépeljek. Lehet végre bele szoktam a munkába. Több mint féléve dolgozok, vagy is ha pontosan akarom kiszámolni akkor pontosan 7 hónapja. Nem mondom azt, hogy annyira soka időt fogok itt tölteni. De ha kedvem lesz írogatok ide. rengeteg dolog van az életembe ami már nem úgy van mint amikor abba hagytam a blogot. Nem szeretem a változásokat, de az unalmas életet se. Szeretem volna egy nagyobb újítást, de valahogy annyira nem változott meg minden. Éppen egy kicsit, de még se.  A munkámról biztos nem fogok ide írni. De legyen annyi elég szeretem még mindig. Jó nekem is vannak olyan napjaim amikor nincs kedvem kiszállni az ágyból, de azért ez teljesen más mint amikor suliba játssz és tudod ez csak a te felelőséged. Ha nem mész be akkor csak neked származik bajod belőle. De itt ez már nem arról szól, a munkával a megélhetésedet és a családod megélhetését kockáztatod. Teljesen más mint régen. Azt hiszem nem teljesen, de azért felnőtt fejjel tudok néha gondolkodni. DE azt elárulom, mindig örök gyerek maradok. Nem ígérgetek meg nem mondok semmit mikor fogok újból ide írni. Amikor jól esik és olyan dolgok vannak amiket szeretnék megosztani. Emberi kapcsolatok terén mindig vannak hullámvölgyek és boldog percek. Úgy gondolom, ha az ember túlságosan jól érzi valakit magával, akkor egy kicsit a másik emberrel hullámvölgybe. Ez a kölcsönös hatás. De lehet rossz szóval fogalmaztam meg. Nem jut most eszembe semmi más jó.

Azon gondolkozok, hogy lehet nem kéne olyan össze visszásságba írogatnom. Ha nem inkább ki kéne emelnem egy témát és azt körbe írni. De annyi minden történt velem azóta, hogy nem is tudom hol kezdjem. Így lehet most nem is kezdek úgy bele.

Abba nem változtam, még mindig túl sokat gondolkodok. Néha apró részleteket túlságosan is túl tudom kombinálni. De az ilyen dolgokat nem lehet olyan könnyen elhagyni.

Végre itt a tavasz és végre nekem is, kedvem lesz több mindenhez. Jön a sok gyümölcs és a nyár, amire már van egy jó pár tervem már… Remélem a barátaimmal.