Már mindenki aktívabb, hogy itt a jó idő. Rendet tettem a szobámba és kidobáltam az olyan dolgokat amik csak por fogok. Például a tél alatt összegyűjtött energiaitalos dobozokat, a különlegesebb cigis dobozokat és még sorolhatnám mit. De jól esett, mert így márciussal megint elkezdődött egy újabb szakasz mint például a tavasz. Ami sokkal jobban közelebb áll a szívemhez mint a tél. A telet is végül is szeretem, hiszen decemberi gyermek vagyok. :) De mondhatom azt is minden évszakban szeretek valamiit. Csak egy idő után már várom az újabbat. Így hogy újabb évszak valamit ki kell találnom és szokásosan próbálok megint valami mást csinálni. Az álláskeresést nem hagyom el. Meg ilyesmit. Inkább ilyen apróbb dolgokat. Tuti többet viszem az öreg kutyusomat sétálni, de akkor is csak fokozatosan. Hiszen már nem bírja úgy. :) De lassan mindig több távot megtesz és nem jobb lesz. Remélem egy kicsit rendbe rakom magam minden, hogy. Hiszen egy kicsit unnom ezt a jelen állapotomat.

Nem tudom meddig fogom bírni ezzel a külsővel, hiszen eddig mindennap valamit variáltam rajta, mert biztos nem tetszik. :D De most perpillanat így marad. De kitudja meddig.

Múltkor eszembe jutott,  hogy de rég voltam színházba, erre anyum mondja lehet kővő hónapba megyünk valami előadásra. Szeretek színházba járni. De múlt évbe se voltam sok előadáson és végre itt az ideje.

Viszlát depressziósabb időszak. :D

Ahoz képest, hogy milyen öregecske már a kutyusom jó bírja még mindig amikor a gyerkőcök nyúzbálhatják. Már nem tudom hanyadik gyerkőc aki meg húzgálta a fülit, rá csüccsent és ő meg nyugodtan feküdt és vigyázz a gyermekre nem mozdul. Azt mondom ez a fajta kutyus a legtökéletesebb gyermekek mellé. Akár mit csinálnak ő soha nem kapna oda. Ha meg unja csak arrább megy. :)

"Közel sem vagyok tökéletes... Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam.."

Nem tudom már mióta azon agyalok, hogy tehetem megint egy kicsit mássá az oldalt. De a lustaságomnak köszönhetően csak megcsináltam a fejlécet és nem volt kedvem azzal szenvedni, hogy ide oda igazítgassam és hosszú perceket azzal szenvedjek belőjem a modulokat. Most erőt vettem magamon és nem csak a kódok át írogatásával és a fejléc felpakolásával szórakoztam. Hanem amint látjátok tologattam a modulokat. Azt nem mondom, hogy valami újat sikerült, mert teljes mértékben nem vagyok megelégedve vele. De a városok képe az nagyon tetszik. :)

Kethrin készített velem egy interjút amivel ég több mindent meg tudhatok rólam, ha érdekel itt elolvashatjátok.

Holnap nem fogok unatkozni, hiszen jön pici unokatestvérem, aztán a csajokkal is találkozok. Erőt veszek magamon és megyek a városba. Remélem jó idő lesz, mert akkor szívesen sétálok egyet. Hétvégén is már kisütött a nap és hosszabbik úton jöttem haza csak, hogy sétálhassak egyet. :) Így most zárom soraim és olyan régen hoztam zenét, hogy itt az ideje.

De jó idő van sétáltam is egyet. Az ilyen tavaszias idő mindig feltöt egy kicsit és már el is múlik a téli depresszióm. De a blog cím nem erre utal ha nem tegnap voltam a szokásos törzshelyemen. Hiszen 2 hete nem láttam a haverokat. Így este ott kötöttem ki. Végül ajánlották ezt a kis kevés alkohol tartalmú fincsi nedűt. Almás és nagyon finom. Kicsit drága, de ha az ember nem ebből akar nagy mennyiségben fogyasztani akkor még elmegy. Megittam belőle kettőt, pedig csak egy söre mentem le. De végül három lett belőle.
A másik ilyen alkoholtartalmú ital az a amit szerintem már jó páran láttak reklámot a tévébe. Amikor megláttam először azt mondtam én ilyet meg akarom kóstolni. Aztán ma akartam vettetni olyat mint amit tegnap ittam. Erre olyan volt mint a reklámba. Így végül azt hozattam,  de még most itt áll az asztalomon bontatlanul és várom barátosnémat, hogy majd vele megisszuk. :) Aztán irány az egyik haveromhoz már 2 hete nem beszéltem vele, aztán meg láttogatjuk.
Amúgy azt hittem vissza vágyok majd a hegyekbe. Vissza is, de most ilyen időbe nem is Főleg, hogy most ahogy sétáltam elég volt egy mellény és annak nagyon örülök. Anyum csinált ebédre olyan erdélyi kaját amit az előző bejegyzésembe emlegetem a juhtúrós puliszkát és az a legjobb olyanra sikeredet neki mint amilyen kint volt. :)