Fúú most van miről írnom, de ez a bejegyzés inkább nem rólam fog szólni.  Eddig is sokat mesélt mamám milyen múltja volt meg mit élt meg. Csak nem álltak össze a képek. Most tiszta és azt mondom én hálás lehetek, azért hogy ilyen körülmények közt élhetek. Szerencsés vagyok... Nem is panaszkodhatok még. Nem tudom mennyire szokás az ilyen családi dolgokat kitálalni, de én ebből a történetből mondhatom azt a nagyanyámra hogy tényleg egy erős asszony és büszke lehetek rá. ^^ Nem csak tatámra aki meg járta a II. VH-t és még fogságban is volt és túlélte. De mamámra is aki annyi mindent megélt. A szegénységtől a gazdagságig. Hisz mint kiderült az én dédszüleim mind nemesi családból származtak. Csak mikor tapasztalatlan buta fejel kocsmát nyitottak elveszítettek szinte mindent. De legalább meg tudtam kitől örököltem azt, hogy kis koromba imádtam asztalon táncolni.  ;P Azt tudom már 6 évesen meghalt az apukája. Azt nem tudom konkrétan hány éves volt mikor hozzám ment az első férjéhez. De azt is csak azért tette, mert megfenyegette, hogy öngyilkos lesz meg stb. Abból a házasságából lett egy gyerek. Amúgy azért váltak el, mert Szlovákiába akarta mamámat kivinni, de ő nem akart. Így elváltak. Utána meg ismerte a második férjét. Még ahogy mesélte a megismerkedésük az tök jő kezdődött meg ilyesmi. Csak később kezdtek el a problémák. Amikor az előző hazaságából lévő lányát molesztálta. O_o Ezért volt az, hogy mamám nem akarta, hogy ez tovább folytatódjon, úgy döntött el küldi a volt férjéhez a közös lányukat. [Akkor kb 16 éves volt lány] Eszmélten milyen módon lenéztél, mert ilyet tett, hogy képes meg válni a lányától. A miatt volt az is, hogy megköpködték a faluba O__o. Meg mikor felrakta a vonatra akkor egy apáca is meg szolta, hogy szívtelen egy asszony. Csak senki nem tudhatta annak az okát, hogy csak az ő javát nézte. De csoda, hogy mamám ezt a dolgot így meg élte, mert nem tudom mennyi időre rá. Szlovákiába le esett a fáról a lány és a gerince megsérült, amit a mai orvos tudományba simán meg tudták volna gyógyítani. De abba halt bele.. El se tudom képzelni mit élhetett meg. =S Visszatérve a második férjére egy pedofil állat volt. Ült is egy másfél évet börtönbe, azért mert egy fiatal lányt megrontott. :O Ledöbbenve hallgattam, ahogy mesélte mama. Tiszta bolond volt az a férfi. Volt olyan is mikor kint főzött a konyhába és akkor nyúlt a lányához és a képébe vágta a kaját mérgi be. *durva* Ennek a házasságnak, hogy lett véget?? Felakasztotta magát a pali. De lehet jobb is volt így, mert mama sokat szenvedet mellette.  Utána jött Tatám, aki világ életébe be egy tiszta nyugodt ember volt és már az első férje előtt kiszúrta mamámat. =) Aki elfogadta a gyerekeit és világ életében sajátja ként kezelte őket. Soha az égvilágon nem vettem észre azt, hogy Tatám hangoztatta volna. Mindig is megfeledkeztem arról, hogy a anyám felől a rokonság csak fél rokonok.  Aki az én életembe az egyetlen nagyapám marad. Mindig azt mondta, hogy pipsó táncos leszek {kicsit tévedett az öreg  xD} , mert imádtam az asztalon táncolni kicsiként és mindig Fruzsinak hívott ^^  Most a korházba fekszik és már szinte nincs közöttünk, már semmire nem reagál az arcán már nem tükröződik a fájdalom. Csak azt tudom most már neki kívánni, hogy szépen aludjon el . Hisz világ életébe szeretett aludni {jelentem én is =)}
Viszont tényleg lehet egy jobb döntés volt az, hogy tatámat bevitték a korházba. Nem azért, hogy tudnak segíteni rajta vagy ilyesmi, ha nem mama miatt is. Kicsit meg könnyebbülés számára és ma már a dédunokái mellett nem szomorkodott annyit, mert elfedtette vele egy kis időre a gondokat is. ^^  De nagyon durva ugyan ott kötött ki mint kb 2 éve nagymamám (apukám anyukája) vele is meg jártuk már ezt az utat  csak ő nem itthon volt ha nem a korházba. De rengeteget jártunk be hozzá és anyumat szinte mindenki meg ismerte az osztályon ugyan az a kezelő orvos, nővérek meg ilyesmi. Még az a szállító pasi is ott volt akiért mamám oda volt. Álladóan azt emlegette. Még így utolsó perceimbe lehettek jó pillanatai. =) Jó volt, hogy egy kicsit feltudtam mamámat vidítani.. Ha már tatámért nem tudok semmit tenni akkor legalább ő érte tehettem valamit és még fogok amíg élni fog. Hisz most  döbbentem rá már csak ők vannak nagy szüleim és ha tata is meg hal akkor már csak mama marad O__o

Valamivel el kell terelnem a figyelmemet ezért választottam azt, hogy írjak. Meg próbálok épp kézláb mondatokat összerakni, de az mikor ment nekem. Nincs jó kedvem kifejezetnem szar, kedvem lett. Pont ezt nem szeretem volna, hogy megpiszkálják, mert tudom ebből nem lesz jó vége. Csak az, hogy még hagyják szenvedni, mert egy darabig az infúzió életbe tartja. De már ez se biztos. Tuti ériz ő is, mert ma mamámnak már mondtam, hogy nem fogja megélni a szülinapját, ami február 14 lesz. =(  Jó bele kezdtem a közepébe az a lényeg eddig otthon látták el anyumék és a testvérei tatámat. Ma meg mentővel vitték be a korházba… Onnan már nincs vissza út. Így se voltam ma a toppon. Olyan szar kedvem volt egyedül éreztem magam és minden szar eszembe jutott, amin elméláztam. Néha nem túl jó, ha sokat gondolkodok. Ma meg már nem volt milyen teendőm, hisz tegnap már mindent megcsináltam. Most meg itt ülők és arra várok, valami történjen már. Vagy anyám hívjon, hogy akkor most mi van vagy ilyesmi… Nem szeretem ez a tétlenséget és várni mi történik. Megint úgy vélem és ezt már 2 éve is így gondoltam, hagyják szegényt  és had haljon meg szenvedés nélkül, mert lehet ha életbe tartják csak szenved és fáj mindene. Már egy hónapja lassan nem tudja ellátni magát… Egy újabb év amikor már megint valakit eltávozik az életemből és már nem lesz a része, de ahogy ezek a dolgok jönnek egyre jobban viselem. Jó azért nekem is vannak, hold pontjaim mikor kitör belőlem. De már régen nem tudok úgy megviselni. Most is úgy látom nagyobb szükség lesz arra, hogy anyámat támogassam, mint hogy magamat sajnáltassam. Abból már nagyon rég kinőttem. Meg hisz mi értelem van??
Ma érdekes módon kialudtam magam, de már megint mindent össze visszaálmodtam. A vizsgától kezdve, a bulizással, a haverokkal, a barátommal. Ez elmúlt hetekben egyfolytában álmodom ezek szerint még éjszaka se kapcsol ki az agyam...  

Én rajzoltam... xD

Most per pillanat az elmúlt napokba élem az unalmas perceimet. xD De néha ilyenek is kell lennie ezért se blogltam nagyon.... Most se tudok semmirő írni, csak ezeket hoztam...

"Aki azt mondja imád,
Sose hidd el a szavát!
Aki azt mondja szeret,
Talán igaz lehet.
De az aki rádnéz, hallgat,
Nem beszél, és nem szavalgat,
Annak add az egész szíved,
Mert az forrón és hűn szeret"